Furcsa, de igaz, hipp-hopp a kihívás végére értünk. Azt hittem küzdelmesebb lesz végigcsinálni, de így hogy jórészt előre dolgoztam nem is volt olyan vészes. Tetszett, hogy a kihívásnak hála új dolgokat próbáltam ki, amik már régebb óta foglalkoztattak, csak eddig nem kerültek sorra. Büszke vagyok rá, hogy végigcsináltam, hogy sosem késtem a bejegyzésekkel, hogy egy állomást sem hagytam ki és hogy viszonylag változatos tudtam maradni.
A blog facebook oldalán külön mappába gyűjtöttem a kihíváshoz tartozó manikűröket, ha egyben szeretnétek látni őket, kattintstok erre a linkre.
Érdekelne, hogy nektek melyik mani tetszett a legjobban közülük, és arra is kíváncsi vagyok, mit tippeltek, melyik kapta a legtöbb kattintást?
Most pedig jöhet az utolsó téma: a saját stílusunk. Legalábbis én így értelmeztem :)))))
Amit én gondolok a saját körömfestési szokásaimról: az biztos, hogy szeretem az élénk színeket, szeretem a tarkaságot, a színek-minták bátor kombinációját, kísérletezőkedvű alkotó vagyok, akit vonzanak az extremitások is. A munkáim gyakran tartalmaznak csillogó és vagy fényes elemeket és a technikák széles tárházát vonultattam már fel a blogon. Mottóm: "A jobbtól nem szégyen tanulni!" ezért szorgalmasan bogarászom mások ötleteit, inspiráció és új tudásmorzsa után kutatva.
Összességében ami leginkább jellemez a saját művészetemben, illetve ami másokéban leginkább megragad, az az ösztönösség, játékosság.
De hogy valóban van-e saját stílusom? S ha van, milyen? Ezt valószínűleg egy kívülálló sokkal jobban látja, mint én. Szóval most mutattam egy manit ami szerintem jellemző rám, de kommentben várnám a Ti visszajelzéseiteket, hogy ti milyennek látjátok? Ha egy szóval kellene jellemeznetek, mit mondanátok, milyen stílusa van K-öröm Szilvinek?
Üdv: